Április 22-én lett 52 esztendős Vitkai Elemér labdarúgó-játékvezető. A Kelet-Magyarország tegnapi számában terjedelmes cikk jelent meg róla Buczó Balázs tollából:

„Vitkai Elemér 2018-ban Izlandon megnyerte az ötven felettiek korosztályában a Spartan Iceland Ultra Championship elnevezésű huszonnégy órás versenyt, ezt a bravúrt tavaly Svédországban sikerült megismételnie. A nyíregyházi férfi azóta sem riad meg a kihívásoktól, és megszállottan küzd is a megvalósításukért. Az elmúlt évben is rengeteg versenyen rajthoz állt.

– A családomnak megígértem, hogy az idén kevesebbet leszek távol, hogy többet tudjak velük lenni. Nemcsak sportolóként visel meg engem ez a helyzet, van egy egyesületünk, és a május 2-ára szervezett Nyíregyházi Extreme Trail Stadionversenyünket sajnos le kellett fújnunk, pedig hazánkban ez lett volna az első stadionban megrendezett akadályfutó verseny, de a május 16-ára tervezett krasznahorkai viadalunk is elmarad.

Ennek az esztendőnek is rengeteg tervvel indult neki.

– A Spartan összes ágában, sprintben, superben, beastben és ultrában is sok helyen szerettem volna elindulni, de a mi sportágunkba is begyűrűzött a koronavírus-járvány, sorra maradtak és maradnak el a versenyek. Télen még sikerült háromszor indulnom, legutóbb Margitics Zoltán barátom invitálására február 22-én Nyírbátorban a Dragon Ice-on vettem részt. Európa- bajnokság és világbajnokság is szerepelt az idei versenynaptárban. Fő versenyem a szeptember 22-ei ultra-világbajnokság lett volna, korosztályomban kétszeres világbajnok vagyok, nagyon motivált a triplázás lehetősége, de tíz nappal korábban Ausztriában a kontinensviadalon is rajthoz álltam volna. Nem sok esély van arra, hogy ezeket megrendezik.

– Az edzésekkel azonban nem álltam le, főleg Tokajban és a nyírturai erdőben futok. Nekem ez már egy életforma, amelyet az évek alatt megszoktam, és nem is tudnék lemondani róla.

– Annyi előnye azonban van ennek a helyzetnek, hogy több időt tudok tölteni a családommal. Az interneten keringenek különböző praktikák, például az étolajon futás vagy egy íróasztal körül teljesített maraton, én azonban maradok a kinti edzéseknél. Ha az ember betartja az alapvető biztonsági előírásokat és a megfelelő távolságot, véleményem szerint nem lehet probléma.

– Mostanában rengeteg embert látok futni, azt gondolom ez annak köszönhető, hogy a termek bezárásával sokan „kiszorultak” a futópadról a szabadba. Ez jó, mert remélhetőleg sokan ráéreznek ennek az ízére.

Elemér az elmúlt hétvégén egy különleges versenyen vett részt.

Kővári János barátommal a kabalási erdőben a sprint távjának megfelelő pályát alakítottunk ki, és elneveztük Spartan home office sprintnek.

– A közel hat kilométeres távon harminckét akadályt építettünk, volt ott többek között kötélmászás, kötélen egyensúlyozás, lánccipelés, gumiabroncs-görgetés, dárdadobás, és még frissítőpontot is telepítettünk.

Ebben az évben óriási megtiszteltetés érte a veterán sportolót.

– A Spartan nagykövetének választottak meg, bekerültem a Spartan Pro Teambe, amelynek országonként három női versenyző mellett három férfi a tagja. Feladatunk a sportág népszerűsítése, és ebben az évben külön fejpántot és mezt kapunk, amelyet az összes versenyen viselünk. Ez nagyjából olyan, mint a Tour de France kerékpárversenyen a sárga trikó”.

A szabolcsfociinfo.hu is megszólaltatta a „vasembert”:

– Nekem úgymond, nem változott semmi – vágott a közepébe Vitkai Elemér. – Az élet nem állt meg: heti egyszer nagy bevásárlást nyomok, megveszem, amit az asszonykám összeír. egyébként ugyanúgy edzek, mint máskor. Hétfő kivételével minden nap mozgok, heti ötven-hetven kilométert futogatok! Annyi különbséggel, hogy most szigorúan egyedül megyek, Tokajba vagy a környező erdőkbe járok ki. Mindig kérdezik, mi a motiváció? Hát az, hogy kitűztem magam elé egy célt: háromszoros világbajnok akarok lenni saját korosztályomban! Szeptember 18-án lenne a Spartan Race ultra világbajnokság az USA-ban, ahol huszonnégy óra alatt kell a lehető legnagyobb távot teljesíteni a győzelemhez, ami kétszer már sikerült. Egyébként az a megtiszteltetés ért, hogy Spartan Race nagykövetnek választottak, talán azért is, mert tavaly ötvenkét versenyen indultam, volt olyan hétvége, hogy háromszor is rajthoz álltam, ezek után elképzelhető, mennyire más most minden… Ráadásul sajnos, versenyszervezőként megérezzük, a kialakult helyzetet, sorra elmaradnak a tervezett terepfutó eseményeink. Mondjuk a család legalább örül, mert állandóan itthon vagyok.

Na és, persze a futball. Momentán azt is hanyagolni kénytelen.

– Hiányzik a foci, naná, hogy hiányzik. Fél évet kihagytam nagypályán, közben a futsalban működtem, télen újra levizsgáztam, de ilyen a szerencsém, tavasszal csak egyszer tudtam vezetni. Aztán hogy mikor legközelebb, attól tartok, csak augusztusban.