A kálmánházi kötődésű, Nyíregyházán élő Soós András letette a zászlót. Az NB III-as asszisztensi keret tagjaként önkéntes pihenőre vonult. Úgy érezte a civil életéhez most nem tudja hozzáilleszteni a hobbiját.
– A jelenlegi helyzetben nem tudom milyen az élet a játékvezetés nélkül, hiszen senki sem működik most a baráti köreimből. Valamelyik nap a kezembe került a zászló és a cipőm. Valószínű, hogy az arcomra kiültek az érzések, mert a feleségem megkérdezte: „Ennyire hiányzik?”
– Egyszer egy edzőtáborban azt hallottam a vezetőimtől, hogy a játékvezetőnél három dolog körül forog a világ: család, munka, játékvezetés. Menet közben a sorrend változhat. Amikor megszületett a kisfiam és a kislányom, akkor tudtam: a család sosem fog kikerülni az első körből. Nem voltak rosszul sikerült mérkőzéseim az országos keretben, és a szellemi és a fizikai teszteket is teljesítettem. Nem akartam, hogy a játékvezetésre fordítandó idő hiányában esetleg gyengüljek, ezért az emelt fővel távozás mellett döntöttem.
Soós András a megyei harmadosztályban először a Székely-Nyírtét meccsen asszisztált tíz éve, majd a Nyírcsászári-Őr összecsapáson vezetett első alkalommal. A megyei másodosztályban a Nyírlugos-Nyírpazony meccsen debütált játékvezetőként, míg a megyei első osztályban a Tiszalök-Gyulaháza bajnokin mutatkozott be síppal. Az NB III-ban a Tállya-Gyöngyös volt a nyitómérkőzésre, a záráson pedig a DEAC-Tállya párharcra szólt a küldése. Összesen 769 találkozón vett részt. a 96 ellenőrzésének az átlaga 8,27.
– Mit adott nekem a játékvezetés? Élmények, helyszínek, edzőtáborok, edzések, utazások, nagy múltú klubok és neves futballisták jutnak az eszembe... Jó szájízzel gondolok arra, hogy ott lehettem többezres közönség előtt- a DVTK új stadionjában az első hivatalos meccsen. Vagy hogy „egy-egyeztem” a kispesti legendával, Pisont Istvánnal a Honvéd II. kispadjánál. Mindezek eltörpülnek amellett, hogy mennyi barátom lett a játékvezetés során. Akikkel azóta is szoros kapcsolatot ápolok, és köszönök nekik mindent. A játékvezetés megtanított arra: ne adjam fel. Kitartottam akkor is, mikor nem sokan szavaztak arra, hogy országos kerettag lehetek. Nem mentek gördülékenyen a dolgok az elején. Ezúton köszönöm meg a belém vetett bizalmat a vezetőimnek és a támogatást a feleségemnek.
Soós András asszisztensként intett búcsút az országos keretnek.
– Az asszisztencia megtanított alkalmazkodni a kollégához. Teljesen más, mint a játékvezetés. Nem kapsz annyi ingert, mégis érezned kell, milyen hőfokon megy a játéktéren a csata, mert bármikor kell egy olyan segítség, amit csak extrának hívunk, ezzel mentve meg a szituációt, olykor a mérkőzést.
Felvetődik a kérdés: vajon végleges a búcsú, vagy a megyében talán egyszer folytatja?
– Jó kérdés... I will be back! Nem tudom a választ – szerelem ez még mindig.