A 20 esztendős Lengyel Dorina a játékvezetés előtt a labdarúgást csak hobbiszinten űzte.
– A gimnáziumi csapatban játszottam egy ideig, de mivel akkor még nem éltem Nyíregyházán, sokszor jelentett gondot bejárni az edzésekre. Az érettségi közeledtével pedig már sajnos erről is le kellett mondanom – mondta Dorina, akinek kisgyerekkora óta részese az életének a labdarúgás, ugyanis keresztapjáéknak (Illés László sokáig volt a Baktalórántháza meghatározó játékosa, játékos-edzője) minden hazai meccsén a lelátóról drukkolt. – Amikor egy osztálytársam megmutatta a hirdetést a játékvezetői tanfolyamról tavalyelőtt, gondolkodás nélkül jelentkeztem. Legfőképpen azt szeretem benne, hogy hétről hétre új kihívásokat tartogat számomra. Nincsen két egyforma meccs. Imádok a pálya közelében lenni. Azt, hogy folyamatosan lehet és kell is tanulni és fejlődni. Mindig tapasztalunk új dolgokat, minden meccsben van valami más az előzőhöz képest. A „rossz” dolgok is tanítanak valami jót, magamról is sokat tanultam a játékvezetésnek köszönhetően. Amikor két évvel ezelőtt elkezdtem, nem gondoltam, hogy a játékvezetésre egy idő múlva karrierként fogok tekinteni.
Tavaly a Gergelyiugornya-Nyírmada mérkőzésen mutatkozott be a megyei másodosztályban asszisztensként.
– Életem egyik legszebb napja volt, amikor februárban meghívást kaptam az országos NB II-es női edzőtáborba. Természetesen a válaszom azonnal „igen” volt, hiszen ezt szerettem volna már régóta elérni. Nagyon jól éreztem magam, viszont igen fárasztó napok voltak fizikailag és szellemileg is. De azt hiszem, életem egyik legjobb élményeként tekinthetem vissza rá. Rengeteg új dolgot tanultam. A napi program 9-20 óráig tartott, kisebb szünetekkel. Olyan magas szinten elismert játékvezetőktől hallhattunk előadást, mint például Gaál Gyöngyi és Kulcsár Katalin. Szakmailag nagyon sok pluszt adott ez a tábor.
Lengyel Dorina is nagyon várja már, hogy újra játékvezetői küldést kapjon.
– Nem vagyok egy bent ülős típus: amikor csak lehet, mozgok vagy éppen rohanok valahová. Az edzéseket most másképpen kell megoldani, de próbálom így is a legtöbbet kihozni a helyzet adta lehetőségből. A meccsek és a pálya nagyon hiányzik. Minden hétvégén eszembe jut: most vajon hová kaptam volna küldést? Reménykedem benne, hogy minél hamarabb átvészeljük ezt a helyzetet, és hamarosan visszatérhetünk a pályára.