– Gyermekként a sport mindig is meghatározó szerepet töltött be az életemben. Sok sportágat kipróbáltam, igazolt játékos is voltam, néha párhuzamosan csináltam az atlétikát, a kézilabdát, a birkózást, a sakkot és a harcművészetek közül a wing tsun kungfut, a tha és jiu-jitsu-t – révedt a múltba az 1973-as, kisvárdai születésű Debreceni Sándor. – A labdarúgó pályafutásom 12 évesen kezdődött: a záhonyi serdülőcsapatból az ifin át a felnőtt csapatig vezetett az utam, ez akkor a megyei első osztályt jelentette. Mint minden középiskolás fiatal, elkezdtem én is a diszkóba járni, így alakult ki a későbbi, és azóta is tartó zeneszeretetem.

– Tizennyolc évesen a felnőtt csapatban éreztem a pályán, hogy nem tudom azt nyújtani, amit szeretnék vagy tudok. Egy-egy éjszakai buli után nem voltam kipihent. Akkor döntöttem úgy, hogy befejezem az aktív labdarúgást, és komoly szinten akarom a szórakoztatást csinálni. Ehhez az akkori OSZK-nál letettem disc jockey (lemezbemutató) technikás mixelő vizsgát. Sok helyen megfordultam a megyében. Ehhez magasabb szintre kellett emelni a tudásomat és a technikai felszereléseimet. Eleinte a kultúrházakban zenéltem a megyében, majd eljutottam napjaink klubjaiba, a megyén kívül és a környező országokban is. Tíz éve ért az a megtisztelő felkérés, hogy Magyar Lemezlovas Egyesület területi képviselője legyek a megyében. Később tagja lettem a magyar dj. válogatottnak is, akikkel az országban sok jótékonysági rendezvényen focizva és bulit csinálva segítettem beteg vagy rászoruló gyerekeknek. Időközben az ország legismertebb, leghíresebb lemezlovasaival léptem fel (Bárány Attilával, Hamvai PG-vel, Juniorral, Dominique-kel, Budaival, Newl-lal, Sterbinszky-vel, Spigiboy-jal, és még sorolhatnám a neveket a trendi lemezlovasokig). A zenei pályafutásom során sok együttessel vagy előadóval léptem fel egy színpadon, és kötöttem a mai napig tartó barátságokat. Tavaly felléptem Csengerben a dr. Alban-koncert előtt. A dj nevemet (Kevin Johnson) egy hajdúböszörményi klub tulajdonosától kaptam, akinek az egyetemen egy zenésztársát hívták így az elmondása szerint. Régebben Sascha néven ismertek, és abban az időben Saschadjteam néven szerepeltem a plakátokon, amit egykor négyen alkottunk, de különböző okok miatt felbomlott a team, és egyedül maradtam. A tulajdonos ötlete volt a Kevin Johnson név, ahogy fogalmazott: „egy egyéniség vagyok egyedül is, és ne legyek team, mert hülyén néz ki egyedül zenélni teamként”.

A sport és a szórakoztatás mindig is része volt Debreceni Sándor pörgős életének.
– Mindegyik elfoglaltságomat igyekszem alázattal, a legjobb tudásom szerint elvégezni és helytállni. Ahogy teltek az évek és a bulik, a régi csapattársaim rábeszéltek, hogy folytassam az aktív labdarúgást. Beadtam a derekam és felhúztam ismét a futballcsukát hétvégente. Három évig edzősködtem is a megyei harmadosztályő csapatnál és vezetőségi tagja is voltam az egyesületnek. Amikor belefáradtam az edzősködésbe, és már nem éreztem a motivációt, úgy döntöttem, hogy kipróbálom magam játékvezetőként is. Ezért vizsgáztam le 2013-ban. Egy évvel később a megyei másodosztályú keret tagja lettem.
A hétvégéim meccsvezetéssel vagy zenéléssel teltek el. Sok emberrel találkoztam az éjszakában, és az esetek többségében megismernek, felismernek a játékosok, a szakvezetők és a nézők is. A lemezlovas barátaim többsége is tudja, hogy játékvezető vagyok.
– Nekem mindegyik mérkőzés egyformán emlékezetes és tanulságos. Az a jó, amikor nem a játékvezetői hármasról szól a meccs, hanem a fociról. és az elégedettségről. Az igazi elismerés az, amikor a vesztes csapat dicséri meg a bírótriót, amire már volt példa többször is. Bárcsak lehetne nemsokára újra mindkét végén égetni a gyertyát, mert az azt jelentené, hogy legyőztük a jelenlegi koronavírus-veszélyhelyzetet!